Aradi Vértanúk Öröksége Egyesület

 

Gróf Vécsey Károly

Pesten született 1804-ben. Atyja belsõ titkos tanácsos és kamarás, lovassági tábornok, a magyar nemesi testõrség kapitánya volt. Õ is részt vett a szerbek elleni hadmûveletekben. 1848 õszén alezredes, majd ezredes lett, decemberben pedig tábornoki kinevezést kapott. 1849-ben a bácsi hadosztályt vezette a közép-Tiszához és Damjanichcsal együtt vívta meg a szolnoki ütközetet. Késõbb összeveszett Damjanichcsal és ekkor Arad és Temesvár bevételével bízták meg. Aradot kiéheztette és feladásra kényszerítette, Temesvár õrségével nem bírt. Egyik legnagyobb érdemének tekintették az Alsó-Dunai Hadtest feloszlatásának megakadályozását. "Szegre akasztom osztrák kardomat, magyar vagyok, hazámmal tartok." Vécsey tettérõl Kossuth is megemlékezett: "…Nem tehetem – írta Kossuth 1849.január 23-án, hogy ne kövessem szívem sugallatát és Önnek Tábornok úr! ki ne fejezzem mélyen érzett csudálatomat és bensõ, õszinte hálámat ama magasztos hazaszeretetért és férfias, elszánt erélyért, mellyel Tábornok úr az Alsódunai Hadtestet egy vérlázító cselszövény hálójából ovatosan – erõs kezekkel kiszabadítva, a hazának megmentette."
Apja és testvérei hûségesen szolgálták a császárt. A legsúlyosabb ítélet neki jutott, mert végig kellett néznie társainak kivégzését.
A hóhér kilencediknek szólította.