Aradi Vértanúk Öröksége Egyesület

Nagysándor József

Nagyváradon született 1804-ben. Az 5., majd a 2. huszárezredben teljesített katonai szolgálatot. Kapitányi rangban volt, amikor 1847-ben nyugdíjaztatta magát. 1848-ban nemzetőr õrnagy rendfokozattal ismét katonai kinevezést kapott. A déli harcokban tanúsított kimagasló szolgálataiért alezredesnek, majd ezredesnek léptették elõ. Részt vett a pancsovai hadmûveletekben. Damjanichcsal Kiss Ernõ lemondását sürgette. Amikor Damjanich átvette a bánsági hadtestet, a lovasdandár parancsnoka Nagysándor József lett.
Március 5-én a szolnoki csatában szétvert ellenséges csapatokat vette üldözõbe. Április 10-én Vácnál már a tábornoki címet is kiérdemelte. Részt vett a nagysarlói, majd április 26-án a komáromi csatában. Damjanich sebesülése után még úgy vélte, hogy Görgey megmenti a hazát. Késõbb egyike volt azoknak, akik Görgey tetteit nem helyeselték, és a haditanácsban félreérhetetlenül jelentette ki: "hogyha valaki diktátorrá akarna lenni, õ Brutusává válnék".

Az I. hadtest élén személyesen vezette csapatát Buda ostrománál. Nagy hadvezér nem volt, de a hazaszeretet ezer példáját adta. Új Aradnál vereséget szenvedett, s ezzel elveszett a magyar deréksereg utolsó csatája és augusztus 13-án a 8641 fõt számláló haderõ letette a fegyvert. Utolsó szavaival a hazát éltette.

A hóhér ötödiknek szólította.