Aradi Vértanúk Öröksége Egyesület

Knezich Károly

Veiki-Grdevacban, 1808-ban született. Atyja horvát származású, osztrák határőrtiszt, míg anyja a nagyhírő Omar pasa leánya volt. 1843-ban a galíciai vérengzések hatására jelentette ki: "Galiczia Nyomorúságában szülemlett meg az én, - minden áldozatra kész – önérzetem, hol is a Metternich politika erkölcstelenségét, majd meg a nemesség esztelen könyörtelenségét és az ez által elvadult lengyel népnek kegyetlenségét színről színre látva, lelkiismeretem felzúdult s lelkemben egy jobb kor utáni vágy ébredt fel."

1846-ban – Egerben – a hazafias érzelmű Kapitány-család egyik leányát vette nõül. Ifjú korától kezdve katonának nevelték. Ennek megfelelően a rend és pontosság jellemezte. Csaknem minden tisztjét névről ismerte. A legénységi állomány kényelméről és élelmezéséről gondoskodott, mondván: "Csakis a rongyos s éhes katona gyáva."

Részt vett a szerbek elleni hadműveletekben. 1849 februárjában Törökszentmiklós vidékén tevékenykedett. Várkony alatt találkozott Damjanich tábornokkal. A katonai események alatt a ranglétrán gyorsan emelkedett. A legnagyobb sikerének a komáromi sáncok elfoglalását tartják. Damjanich lábtörése után tábornokká és a III. hadtest főparancsnokává nevezték ki.

Hadtestparancsnokként különleges képességekről nem tett tanúbizonyságot, s ezért Görgey június 20-án leváltotta. Ezután a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot. Kossuth erdélyi kormányzónak is kiszemelte, de a katonai események alakulása miatt hamarosan egy rögtönzött hadosztály élére került. Világosnál tette le a fegyvert.

A hóhér negyediknek szólította.