Aradi Vértanúk Öröksége Egyesület

Dessewffy Arisztid  

1802-ben született az Abaúj vármegyei Csákányban. Katonai szolgálatát 18 éves korában az 5. huszárezredben kadétként kezdte. A napóleoni háborúkat követő békeidők nem tették lehetővé gyors emelkedését a ranglétrán, így 1844-ben – mint kapitány – nyugdíjaztatta magát, és gazdálkodott. Gyermekeit és nejét még a forradalom kirobbanása előtt elvesztette. A sárosi lovas nemzetőrséget szervező őrnagyként lépett 1848-ban ismét szolgálatba. Ezután csapatbeosztást kapott ezredparancsnokként. A január 4-i kassai ütközetben vitézségének és az általa vezetett hadosztálynak volt köszönhető, hogy a Mészáros vezette I. hadtest nem szenvedett még nagyobb veszteségeket Schlick tábornoktól, akit ezt követően a tavaszi hadjárat elsõ jelentős győzelmeként meg is ver a nagyrészt általa újjászervezett, 10 ezer főre és 30 ágyúra gyarapított sereg Tarcal-Keresztúrnál és Tokajnál. A februári kompolti és verpeléti ütközetekben tanúsított vitézségéért kitüntetik, jelen van Buda visszafoglalásánál. Nem sokkal később tábornokká nevezik ki. Először a tiszai, IX. hadtest dandárparancsnoka, majd e hadsereg vezérévé nevezik ki.

Júniustól az orosz hadsereg előrenyomulását volt feladata akadályozni. A háromszoros túlerő ellen küzdve személyes bátorságának legnagyobb tanújelét a turai csatában adja. Július 5-én feleségül vette Szinyei Merse Emmát, de az oltártól a katonai események alakulása a harctérre szólította.

A temesvári csatavesztés után, bár a török határ közelében tartózkodott, egykori barátjának, Liechtenstein herceg felkérésére – ügyének enyhébb elbánása érdekében – az osztrákok előtt tette le a fegyvert.

Amikor az utolsó hajnalon a lelkész felkereste, így szólt: "Tiszta lelkiismeretem van, s az hagyott aludni." Haynau kegyelme a golyó általi kivégzést jelentette.

A golyó által kivégzettek négyes csoportjában õ volt a második. Az aradi várból csak lábánál szétfűrészelve, lopva kimentett holtteste 1850 óta a margonyai egykori ősi birtokon nyugszik.