Aradi Vértanúk Öröksége Egyesület

Damjanich János

1804-ben született Stazán. Szerb származású, a szabadságharc egyik legnagyobb alakja. Már osztrák katona korában kitűnt szabadelvű gondolkodásával. Magára is vonta a magyar gyűlölő Haynau haragját, és büntetésül az olasz hadszíntérre vezényelték. Aradon ismerkedett meg Csernovics Emíliával, aki nejévé lett. Saját kérésére került a honvédség harmadik, ún. vörössipkás zászlóaljához. Gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán. Októberben alezredes, novemberben ezredes, decemberben tábornoki kinevezést kapott. A harmadik zászlóalj ellenségesen fogadta, de mivel az ellenséggel szemben mindig elsőnek mutatkozott, az irányában és elsősorban nevének szóló bizalmatlanság eloszlott és a katonák bálványa lett.

A magas, izmos férfit erőteljes magyar érzelműség, lángoló hazaszeretet jellemezte. Személyes ellentétbe került Vetter Antallal, amiben nem kis része volt a Damjanich alatt szolgáló Rózsa Sándor-féle szabadcsapat portyázásainak. Fellépett Kiss Ernő ellen, majd kikényszerítette annak a sereg éléről való eltávolítását. Damjanich híres szolnoki győzelmével kezdődött a tavaszi hadjárat. Komárom felmentése után Görgeyt helyettesítette Debrecenben, a hadügyminisztérium élén. Az oroszok előtt tette le a fegyvert. Amikor bilincseit megoldották, így szólt: "Azt gondoltam már, hogy én leszek az utolsó, holott a harcban mindenütt én voltam az első."

A hóhér nyolcadiknak szólította.